Pörgessük vissza az idő kerekét, arra a pillanatra, amikor pozitív lett az a bizonyos teszt, és bizony-bizony ha halványan is, de megjelent a második csík az első után.
Mi nők, milyenek vagyunk? Abban a pillanat 100000-szer nagyobb mennyiségben kapunk egy lórúgásnyi endorfint örömünkben, és azonnal már a gyerekszobát tervezzük, számoljuk, hogy akkor nyári baba? Őszi baba? Milyen baba is lesz? És igaz, hogy még majd’ 8 hónap van hátra a baba érkezéséig, de már is az érezzük: TE JÓ ÉG! Ennyi mindennel nem készülünk el, mire érkezik a kicsi.
Hogy fogják hívni, vajon kire fog hasonlítani? Milyen lesz majd a szeme színe?
Mindezt 5 másodperccel a két csík megjelenése után... Ilyenek vagyunk mi nők, egyből beindul a fészekrakó ösztön.
Az idő csak telik, mi egyre csak növünk a babával azonos ütemben. Totyogunk, utána gurulunk. A szoba készen, a kiságy megvan, a kelengye tiszta, ki mosva, vasalva. Még két hónap hátra, de a bőrönd már kocsiban. Minden infó begyűjtve a szoptatásról, babaápolásról, helyes tartásról.
És a legfontosabb, a legeslegfontosabb mindig elmarad. Az rendben van, hogy minden barátnak, ismerősnek jó alvó babája van, aki 3 hónapos kora óta át alussza az éjszakát. Hát, ha nekik ilyen a gyerekük, a miénk miért lenne majd más?
És persze szigorúan csak a saját ágyában aludhat! Nem lesz ám itt: Gyerekkel együtt alvás, de nem ám!
Aztán megérkezik. Az a drága, édes, apró kis csomag. Csodálatos illattal. Meg fogod végre azt a kis kezecskét, amit hónapokon keresztül csak éreztél. Látni a kis talpakat, amivel jó nagyokat rúgott már a vége felé, általában hajnalban.
Mennyi, de mennyi csendben elsuttogott ima éjszakánként, hogy csak egészséges legyen! Mit számít, fiú, lesz-e vagy lány? Csak egészséges legyen!
Olyan gyönyörű!
És mikor végre megkapod a drága kisbabádat a korházban… Na akkor, ott, abban a pillanatban kezdődik el igazán az Élet. Gondját viselni. Neked kell majd gondját viselni. Neked kell a babádról gondoskodni. Akkor nyer igazán értelmet ez a szó: gondoskodni.
Annyira törékeny, annyira ártatlan. Az, hogy Ő hogyan érzi majd magát, rajtam múlik.
Ennek a felismerése, mire eljutunk eddig az érzésig, születik meg bennünk, a lelkünkben, a szívünkben az Anya.
,,Amíg élek, és dobog szívem. Mindig szeretni foglak˝ Nekem mindig ezt mondta az Anyukám. Akkor, ott értettem meg, mit is jelent igazán. Szeretni valakit, önzetlenül, tiszta szívből igazán.
A kicsi csomag éhes lett. Sírt, ordított, mint akit élve nyúznak. És mit mond a szakkönyv?
- Újszülött baba etetése: napi 7-8 alkalommal 2-3 óránként. Én megpórbáltam. Mindent megpróbáltam.
Na, erre nem tudott felkészíteni senki, de senki sem rendesen. Milyen lesz majd éjszakázni, naponta max 5-6 órát aludni. Milyen a heteken át tartó kialvatlanság érzése? Ön marcangolás. Mit rontok el?
Mit tegyek, hogy ne sírjon? Hogy élem túl a következő éjszakát?
A következő blogunkban folytatom a történetünket, hogy milyen is valójában egy újszülött babával az élet…
