A gólya, költöző madár, ősszel elhagyja Európát, és Afrikában telel. Március végén - április elején tér vissza, ezért más vándormadarakkal együtt a tavasz hírnökének is tekintik.

Hazatérése nagyjából kilenc hónappal a nyári napforduló (június 21.) utánra esik, ez a pogány ünnep a termékenységet, házasságot élteti, sok gyermek fogant ez idő tájt. A gólya érkezése tehát sokszor egybeesett a kisbaba érkezésével, és a fejekben összekapcsolódott a két esemény.

Bár a gólyapárok nem telelnek együtt, előszeretettel térnek vissza régi fészkükhöz, és így a hímek és nőstények újra egy párt alkotnak. Ez a "látszólagos" házastársi hűség valamint az, hogy a gólyák még akkor is gondoskodnak fiókáikról, amikor azok már tudnak repülni, megerősítette a fejekben a gólya és az ember családi életének párhuzamba állítását.

Egy másik legenda szerint a még meg nem született gyermekek lelke vizes területek, tavak, lápok, mocsarak fölött lebeg. Mivel a gólyák gyakran repülnek ilyen helyekre, kialakult az a vélekedés, hogy visszatérve magukkal hoznak néhány születendő lelket.

A néphit szerint a gólya a termékenység, a bőség, a hűség és az anyai gondoskodás szimbóluma. A kisbabát hozó gólya általánosabb értelemben egyben a szerencse jelképe is. A magyarokhoz hasonlóan több európai nép is a nemzet madarának nevezi. Az északi legendának köszönhetően a finn gyerekeket is a gólya hozza, annak ellenére, hogy ott nem is élnek gólyák.

A házaspárok gyermekáldásra számíthattak, ha a házuk felett gólyák köröztek vagy esetleg leszálltak a házra. Szintén gyermekáldás előjele gólyával álmodni. Egy Heves megyei mondókában is tőle várták az utódot: "Gólya, gólya vaslapát hozzál nekünk kisbabát!"